Ma van Május első vasárnapja azaz anyák napja. Hogy jön ez most ide? A közlekedésben résztvevők elég gyakran emlegetik a kedves mamát ha valami nem úgy megy ahogy ők szeretnék; ha beáll a forgalom és a dugó úgy nő, ahogy a tavaszi árvízkor a Tisza vízszintje, akkor előtör az emberből a "Drága anyám! mikor lesz már vége!", persze van amikor nem ennyire türelmes az ember, például ha valaki a kis-cukkermukker-kerekded-kicsikocsival, - ami nem nagyobb, mint egy Nissan Micra - de legalább akkora helyet foglal el a parkoláshoz, mint egy hosszúplatós Ifa. Ilyenkor ismét megemlítjük a kedves mamát, de már nem a sajátunkat; helyette a parkolóművész anyukája kerül szóba, célozgatva a hivatására (érdekes módon senkinek sem az jut eszébe., hogy esetleg könyvelő lenne a szegény asszony a Vegyi Komibátban).
Van olyan ember aki szabályosan szeretne parkolni, mert nem akarja, hogy rápaszírozzanak egy csúnya nagy vasat a kerékre és csomagot sem szeretne a szélvédőre, vagy csupán azért, mert még él benne a szolidaritás. Talán ez érthető. Viszont vannak olyan nénik és bácsik akiket ezek a dolgok nem érdekelnek, mert még mindig kijelenthető, hogy a szabályok mindenkire vonatkoznak, de van akikre ez nem vonatkozik. Nem (csak) azoknak az anyukáját kell "emlegetni" akik úgy érzik, hogy rájuk nem vonatkoznak a szabályok, hanem azokét (is) akik ezt megengedik és nem tesznek a változtatásért semmit.
Legfrissebb hozzászólások